Édesanyám néhány hónapja kezdett kézműves sajtok előállításával foglalkozni. Egy több szempontból is egy olyan hobbi, aminek mindannyian örültünk a családban. Egyrészt a családban mindenki nagyon szereti a tejtermékeket, a sajtot kifejezetten, másrészt anya épp felépülőben van az alkoholfüggőségéből, egy addiktológiai magánklinika programjának hála, és ez az új hobbi segít neki a céljaira koncentrálni, egyenesben tartani az életét.

Anya mindig is instabil lelkületű volt. Amióta az eszemet tudom, neki mindig volt is problémája az ivással, bár ugye kiskoromban ebből keveset fogtam fel, csak így utólag, ahogy visszagondolok azokra az évekre, tudom összerakni, hogy mi volt az életünkben olyan esemény, ami emiatt történt. A szüleim válása például pont emiatt következett be. Apa szerette volna, ha mi, gyerekek hozzá kerülünk, de mi annyira ragaszkodtunk anyához, hogy végül nem erőltette, csak ultimátumot adott anyának: egyetlen botlás, és mindent megtesz, hogy elvegyen minket tőle. Szerencsére anyát ez annyira motiválta, hogy utána egész sokáig egyáltalán nem is nyúlt alkoholhoz, egyetlen kicsi botlása sem volt, a nővérem ballagásáig.

Időközben szerencsére normalizálódott a szüleim kapcsolata, és a kezdeti döccenőket leszámítva, mára már nagyon jó viszonyban vannak.

Anya viszont eléggé elkezdett lecsúszni a lejtőn, mikor végül én is elballagtam, elmentem egyetemre, és egyedül maradt otthon. Meg tudom egyébként érteni, miután majdnem a fél életét arra áldozta, hogy minket felneveljen és rólunk gondoskodjon, és hihetetlen áldozatokat hozott ezért. El sem tudom képzelni, érzelmileg milyen megterhelő lehet, mikor ezek után egyszer csak üres marad a lakás, és ezzel üressé válik az ember élete is.

Szerencsére, mivel már tudtuk, hogy mire kell figyelni, nagyon gyorsan kiszúrtuk a nővéremmel, hogy anyával nem stimmel valami. Így kezdtünk addiktológia magánklinika kulcsszavakkal keresni az interneten, és így akadtunk rá a Felépülők csapatára. A weboldaluk böngészve arra jutottunk, hogy velük szeretnénk konzultálni, először persze megpróbáltuk anyát is bevonni a projektbe, hiszen kissé unfairnek éreztük, hogy nélküle hozzunk meg őt érintő döntéseket, illetve nagyon reméltük, hogy nem lesz ezzel gond, mármint olyan szempontból, hogy képes lesz beismerni, hogy problémája van.

Ebben nem teljesen volt igazunk, eleinte ugyanis tagadott és tiltakozott, és hallani sem akart róla, hogy ő felkeressen egy addiktológia magánklinikát. Végül a nővéremnek sikerült valahogy rábeszélni ‒ fogalmam nincs hogyan, ebből a beszélgetésből én kimaradtam. És anya belement abba, hogy csatlakozzon a legközelebb induló 28 napos programjukhoz.

Miután kijött onnan, mintha kicserélték volna. Mármint nem egy teljesen új ember lett, hanem az a régi ember lett, akire emlékeztem, hogy ő az én anyukám. Ő maga is nagyon elégedett volt az eredménnyel, azt mondogatja azóta is, hogy nem gondolta volna, hogy van benne ennyi erő és kitartást, és habár voltak olyan napok, amikor azt gondolta, hogy nem tudja ezt a harcot megnyerni, végül a Felépülők programjának köszönhetően igenis elsöprő győzelmet aratott a saját démonjai, a saját függősége felett.

Arra azért panaszkodott még egy keveset, hogy sajnos ettől még néha nagyon egyedül érzi magát, és ekkor úgy döntött, aminek nagyon örülünk, hogy nem az italhoz menekül vissza, hanem keres magának egy új hobbit. És így jutottunk el a sajtkészítéshez. Még ez workshopra is beírattuk, ahol nemcsak fantasztikus praktikákat tanult a sajtkészítéssel kapcsolatban, hanem néhány új barátra is szert tett, akik ugyanazt a hobbit űzik, mint ő maga. Most már jó pár hónapja tiszta, és mi is úgy látjuk, meg ő is azt mondja, hogy egyre jobban van. Nagyon hálásak vagyunk a Felépülők addiktológiai magánklinikájának, nélkülük sokkal nehezebb lett volna ezeket az eredményeket elérni, már ha egyáltalán képesek lettünk volna rá.